Önmegismerés

„A felébredés egyetlen módja, hogy először tudatosuljon bennünk: bizonyos dolgokat automatikusan csinálunk.
Észre kell vennünk az automatikus szokásmintázatainkat, amelyek a szívünkből-lelkünkből jövő válaszreakciókat helyettesítik.”

Feldmár András

Az önismeret nem cél, hanem lehetőség

Amikor tréninget, képzést tartunk, mindig meglepődnek a résztvevők, hogy a magánéletbeli és a munkahelyi viselkedésünk között nincs is olyan nagy különbség, ha igazán, őszintén akarunk élni.

Szerepeink eltérőek, így eltérően kell reagálnunk az adott helyzetben, de csak a szerepek mások, amiből a szerep táplálkozik, azok mi vagyunk önnön magunk. Egy-egy gyakorlat kapcsán az derül ki, hogy valójában az elvárásainkat fogalmazzuk meg sokszor, és sokkal inkább, mint a szükségleteinket, kéréseinket, és pont azért, mert azt nem is nagyon tudjuk, hogy kell(ene) megtenni. Az ügyfélkiszolgálás kapcsán felmerül a jogos kérdés, hogy hogyan kezelje az ügyintéző egy-egy ingerült ügyféllel folytatott sikeres beszélgetés lezárása után a zaklatottságát, amig "lenyugszik". De az a szituáció is felmerül a gyakorlatok során, hogy a kolléga „beszólását” hogyan kezelje a másik, vagy éppen az lenne- jobb, ha nem is venne róla tudomást?  A dilemmákkal igen hamar megérkezünk oda, hogy ez „otthon is így van”, ezt „máskor is így csinálom”.  Innen pedig adódik a kérdés, hogy vajon, akkor hogyan is "működöm"?

Önismereti teszteket is felveszünk a fejlesztő tréningekhez - és a coachinghoz is -, amelyek egyesek számára örömteliek, kíváncsisággal tekintetek rá, míg másoknál már a „teszt” szó is szorongást vált ki. Van, aki vitatkozik a kérdésekkel, vagy problémásnak tartja, hogy választania kell, mert nem érzi magára vonatkozónak. Van, aki megpróbálja kitalálni, hogy mi az „elvárás” és akkor „úgy” válaszol. Mind-mind olyan reakció, amely azt bizonyítja, hogy önmagunk megismerése nem egyértelműen pozitív, inkább félelmetes, vagy legalábbis, meglehetősen „bizonytalan” kimenetelű, mert nem tudjuk, hogy majd amit "meglátunk", vagy megtudunk magunkról, azzal vajon mit tudunk tenni. Mondhatjuk úgy is, nem vagyunk hozzá szokva, hogy önismerettel foglalkozzunk - és ez nem túl jó.

Ez a kapcsolati eszköztelenség akkor látszik a legjobban, amikor énvédelmünk érdekében „önkéntelenül” – zsigerből - alkalmazzuk az elhárító mechanizmusokat. Talán azért a legnehezebb önmagunk megismerése, mert be kellene látnunk először azt, hogy kapcsolatainkban vagyunk, akik vagyunk. Ide nem fér bele az álca, a maszk, az automatikusan adott válsz, a kívül maradás, mert ezek nem segítők, hanem rombolók, kapcsolati rombolók. De, hogy ezeket felismerjük, hogy tenni tudjunk ellene, hogy működtessük kapcsolatainkat, ahhoz azt a tényt kell elfogadnunk, hogy az önismeret arra lehetőség, hogy sikeresebbé tegyük kapcsolataikat. Ha ezt elfogadtuk, már csak bátorság kell ahhoz, hogy megtegyük a lépéseket önmegismerésünk érdekében.

Feldmár András szavaival élve, ha „nem ébredünk fel”, azaz nem próbáljuk meg magunkat kívülről látni, akkor nem igazán fogjuk megérteni, hogy amit teszünk, az miért nem hozza meg a kívánt eredményt a kapcsolatainkban.

Az érzelmi intelligencia

Az intelligencia összetett képesség, többféle intelligencia létezik, amelyek részletes tesztekkel ki is mutathatók, ilyen pl. a logikai, matematikai intelligencia, verbális/nyelvi intelligencia, a vizuális/térbeli intelligencia, testi/kinesztétikus intelligencia, interperszonális intelligencia, intraperszonális intelligencia, zenei/ritmus intelligencia.

Az intelligencia az értelmi működés fokmérője, elsősorban az egyénnek új körülményekhez való alkalmazkodó képessége mutatkozik meg benne, amely összefügg az előzőleg szerzett tapasztalatok alkalmazásával, a helyzet mozzanatainak figyelembevételével és a gondolkodó képességgel. Meghatározza az általános és speciális képességek függvényében megjelenő teljesítményt, és mint ilyen, felnőtt korban kisebb mértékben fejleszthető. Fontos kiemelni, hogy nem azonos tények, ismeretek birtoklásával, a lexikális tudással, de mutatja, hogy milyen mértékben vagyunk képesek alkalmazni tudásunkat.

Az EQ, érzelmi (emocionális) intelligencia azonban az egyén önmagához, más személyekhez, a közösséghez való viszonyát, tevékenységével összefüggő motiváltságát jellemző személyes tényezőket tartalmazza (illetve tárja fel). Az EQ számos képesség és kompetencia együttese, melyek meghatározzák a viselkedést, személyes stílust, kisugárzást, az érzelmi kompetencia (EK) pedig egyedileg elsajátított az egyéni életéhez (személyiségéhez), ezen belül a saját szakmai kvalitásához szükséges érzelmi készségeket és képességet jelenti, és amely felnőttkorban is kiválóan fejleszthető!

Érzelmeink szerepe a tevékenységeink során

Életünk során a szükségleteink kielégítését, az érdeklődésünk keletkezését majd stabillá válását könnyítik, vagy éppen nehezítik az érzelmeink, hiszen nem mindegy, hogy az érzelmeinket, mint erőforrásainkat, hogyan is használjuk fel, és azok hogyan hatnak ránk (és mi erre hogyan reagálunk, és így tovább).

Az EQ az emberi kapcsolatok fejlettségében játszik meghatározó szerepet. Az érzelmi intelligencia az empátiás képességen alapul, a másik érzelmeinek felismerésén, gondolkodásának, viselkedésének - ítélkezés-mentes - tudatosításával. Ennek alapján látható, hogy az EQ számos képesség és kompetencia együttese, melyek meghatározzák a viselkedést, személyes stílust, kisugárzást. Azaz az EQ-ra szükség van az önmagunk, mások, csoportok érzelmeinek kezelése, irányítása terén. Az EQ szerepe a társas érintkezés terén, az emberi kapcsolatokban nyilvánul meg, és éppen ezért az önismeret, az érzelmi kompetencia fejlesztése mindenki számára csak hasznos önfejlődés lehet!  

Hogyan fejleszthetjük az érzelmi kompetenciánkat?

Mind a csoportos fejlesztés, mind az egyszemélyes fejlesztési helyzet – coaching – alkalmas módszer az önmegismeréshez. A „tükörtartás” mindkét esetben a szakember feladata. Önismereti trénerként – és gyógypedagógusként -, sok embernek nyújtottam támogatást sokféle magán és munkahelyi kritikus élethelyzetében való megküzdéséhez.  

Vannak, akik évek óta visszatérő „vendégeim” – ügyfeleim -, mert mindig van haladás, de az újabb helyzetek újabb kérdéseket vetnek fel, amelyeket ma már inkább mega karnak érteni, hogy jól reagáljanak, mert tudják, hogy, csak azért, mert nem reagáltak jól, vagy bizonytalanok, nincs minden „veszve”.

Az a tapasztalatom, hogy vannak életszakaszok, amikor különösen fontos egy külső szakember támogató, szakértő megnyilvánulása, hogy az önmagához való „visszataláláshoz” erőt tudjon meríteni önmagából, az önbecsülését úgy tudja „visszaállítani”, hogy abból valóban erőt meríthessen hosszabb távon is, mert tisztában van az erősségeivel, de a hibáival is! Ennek érdekében tesztekkel is dolgozunk, illetve olyan beszélgetés sorozatot folytatunk, amely az adott életcél eléréséhez támogatást tud nyújtani. A hangilat mindig barátságos, hiszen bizalom nélkül nincs együttműködés.

Bátran olvassa el kapcsolódó oldalainkat a tréning és coaching tevékenységünkről is! Korábbi önsimeretről szólól előadásaink prezentációját ide kattintva megtekintheti.   

Írjon nekünk Kapcsolati oldalunkon!